Píramerio Emariomer, az Örök Tavasztenger – 3. fejezet

Írta : a ZsuGa kormányosa

Előző fejezet Következő fejezet

Amelyben megszólal Tovas, a repülőhal, továbbá a tengeri szivacs, a szivárványhal, a fűrészhal, a medúzák és mindannyiuk Tengeranyja, meg itt van még Tengerbölcs. De fölbukkannak a vadhullámok is!

A hullámok királya még várakozik, amikor eléje úszik Tovas, a repülőhal.

Tovas, a repülőhal

   – Kis Merész! Ezer éles fog leselkedik rám, alig röppenek el előlük. Szívem a veszélyben alig dobban. Szavaidtól még bátorságra is kaphatok.                                                                                                

   – Hogy gyáva lennél, kedves halam, az ezzel nem egyenlő!

   A repülőhal égnek zúdul.

   – Ússzunk együtt búcsúzóul!

   Tornyosul a hullám, magasba emeli a halat.

   – Nem felejtelek, száguldj! – köszön el Tovas. – Víz alatti erdők csöndesek, ott nyugalomra találsz.

   A Kis Merész az óceán mélyének veszi útját. Víz alatti erdők tisztásán búgócsigák dalolnak, ott pihen le mellettük. Egy nyüszítés jelzi, Suhanó is erre jár. Egymásra merednek, a fogadott testvérére rájár az idő.

– Tengeranyád parancsára most a Szárazföldet kell megjárnod, Kis Merész, így fájdalmam is enyhül. Visszatértedkor lehet, helyettem már csak utódaimra találsz, csak jöjj meg szerencsével – s amint elhallgat, a teste is beleolvad a víz kékségébe. Kis Merész a búgócsigákat hallgatva eljövendő napjaira gondol. Ember lesz! Vajon találkozik-e Valakivel?

   Tengeranya lép elő egy sziklafal hasadékából, hangja minden tengerzugot bejár.

   – Kis Merész, hallgass meg. Átadom helyemet, s a Tenger királya leszel. A kisfiú testében partra holnap én lépek.

   Aki hallja a beszédet, annak elszorul a torka. Még Tengerbölcs is leül ámulatában.

   – Tengeranyám, ekkora büntetést érdemelnék? Hogy viseljem el ezt? – s mindketten elcsendesednek. Anyja alakja váratlanul a víz homályába vész. A halak is megilletődnek, de hogy könnyítsék a Kis Merész utolsó napját, nem hazudtolják meg magukat. Sürögnek, a bálnák planktonokat habzsolnak, a kisebbek ügyelnek az éles fogúakra. Egy cápa bután csattogtatja mészfehér fegyverzetét, s ugyancsak derülnek, s gúnyolódnak az üldözöttek. Iparkodnak a hullám szeme előtt maradni, kedveskednek, ügyeskednek.

   Két szivárványhal érkezik. Delejes táncot lejtenek, uszonyaikkal némajátékot adnak elő. Egykettőre nézősereg alakul ki, s a jelenlevők ritmust vernek a mutatványhoz, s mikor siker koronázza igyekezetüket, felujjonganak. Majd a két szivárványhal odalibben a Kis Merész elé, s egyikük megszólal.

– Álmot láttunk – s a másik így folytatja –, csoda, de mindkettőnk szemére szállt, s a szárazföldi életedbe vezetett. Úgy láttuk, hetyke, de mint akinek helyén a szíve, te az leszel.

   – Csak úgy jöttek a képek – kapja magához a szót az előző. – Aki majd napjaidat tovább szövi, egy karcsú leány lesz. Mint kitűnt, számára mindenkinél többet jelentesz!

   A Kis Merész elámul.

– Mindenkinél jobban szeret?

– Úgy ám! – s mint a varázslók, a szivárványhalak úgy folytatják táncukat. Egyikük tengeri füvet szakajt, s hajladozó társa fölé köröket rajzol, amikor az felkiált:

   – Kis Merész, óvakodj a Tengeranyától, most eszét veszítette! Ítélete alól akarna fölmenteni, s tudod, magát sose szánta!

   A vízi nép megriad a bátor szavaktól. A másik szivárványhal közbeszól.

– Bocsásd meg neki, Kis Merész, fájdalmában mondja így.

   A hullám int, s hallgatja a másik vallomását.

– Mi halak, bálnák, cápák, ráják, delfinek és másfajta vízi népek, mi megannyian hogyan is szóljunk? Maradj meg olyannak, mint amilyennek megszerettünk. 

   Mintha a nézősereg százai összebeszélnének, egyszerre tódul ugyanaz a gondolat, szó ajkukra. – Hagynád partra lépni?

   Előugrik a szivárványhalak egyike. Ránéz a vízi népség tömött soraira, s a sorok elcsöndesülnek.

– A Tengeranya megmondta: Szárazföldnek országában a lány, aki majd terád vár, kékszemű lány lesz. Ő adja erőd, s veszejted is általa. De az emléke úrrá lesz sorsodon, s hozzánk visszavezet.

   – Úgy legyen! – hagyja rá a vízi népség.

   – Szóljon a Kis Merész! – kéri valaki, s a hallgatóság visszhangozza. – Szólj, Kis Merész!

   A hullám végignéz a sorokon.

– Talán sokat faltok, és nehezebb a gondolkodásotok? Kis Merésznek hívtok, de nem vagyok Kicsi Merészke. Ismertem valamennyitek apját, anyját, s azoknak felnevelőit és visszamenően milliókat. De elég legyen a szóból – fogja rövidre beszédét –, várjátok ki a végét!

   – Várjuk! – áhítozik a vízi nép.

   – Hej, Kis Merész, rendet csinálsz te a Szárazföldön – kiált fel egy fűrészhal.

Fűrészhal

    – Gondolod? – kérdezi a Kis Merész. – Egy vézna fiú karja lesz oly erős, s esze éles, mint a penge, hogy érvényt szerezzen szavainak?

   A köréje csoportosultak feleltek rá. – Te feltalálod magadat, még ha szorongat is a baj!

   A tengerlakók duhaj kedvre kapnak, mert a hullám a sorsa felett el nem keseredik. Táncra is kerekednek, s a Kis Merész a szilaj polkát fogadott testvérével, a delfinnel járja. A dal végén a pilothal kéri fel, és hetyke uszonyos keringőt daloltat a néppel. Mikor elfárad, a teknősnek adja át helyét, akivel a Kis Merész egyet jobbra, egyet balra lépdel.

   Aztán mintegy parancsszóra, szétoszlik a társaság. A Nap a Holdnak adja át helyét, s az bánatosan tereli az időt.

   – Bocsásd meg, Kis Merész – töri meg a hallgatást végül a Hold–, a képem borús, s szédelegve lógok az égbolt létráján.

   A Kis Merész elmosolyodik, és így válaszol:

   – Úgy látszik, az érzések a bölcseket is megzavarják.

   A Hold kalapot emel, és a válasszal nem marad adósa.

   – Nehogy csalfának nézz, elmondom neked azt is, amit a másik oldalamon gondolok. A nagyléptűeknek kicsi ez a világ, amelyben te élsz. Anyád nemcsak szűkebb otthonodnak, a tengernek nevelt, most a Mindenség küszöbére állít. Nehéz útnak vágsz neki, melyről, ha letérsz, magad ellen vétkezel.

   Intenek egymásnak, és odébb állnak útjukon.

   Tintahalak jönnek, sötétkék tintájukat festéknek hozzák, kis rákok sorakozva választékos színekkel állnak elő. A két csoportból önkéntesek állnak a Kis Merész elé, s egyszerű szóval kérik, fesse ki a közelgő hajnalt, állítsa meg a duhajkodó szelet, enyhítse a Nap melegét, illatokat hozzon. Elébe frissen kevert színeket raknak, tengeri növények halmazát raktározzák, melyeknek illata mámorító.

   A tengeri nép az éjszaka percegésében a Nap köszöntésére készülődik.

   Odébb egy másik népfaj vándorol, küldöncnek elküldték a törékeny medúzacsemetéket, egymásnak angyali-ördögi játszópajtásait.

   Lihegve a nagy úttól, ámulva országuk pompájától, ezer játékot, kalandot ígérő gazdagságától, kedvenc falatok temérdekétől kábulva botladoznak, s fennhangon szólongatnak. – Kis Merész, medúzák vagyunk, hol találunk?

A hullám egyenkint ölébe szedi, hullámtarajjal csiklandozza őket.

   – Mi hozott titeket ide, medúzacsemeték?

   A legtalpraesettebb mondja is a magáét.

   – Én szólok, Kis Merész, a Füles. Az óriásmedúza, a Virrasztó legkisebbik fia. Mondd meg a hullámoknak, a vadaknak, ha visszatérsz, megtöröd őket.

   – Köszönjük – vágja rá a csemetekar.

   Ő felkacag, s a medúzarajt ígéretével bocsátja útnak.

   – Anyám – száll kérő hangja–, adj erőt, hagyhassam gondjaimat magam mögött reggelig.

   Érzi a Kis Merész, mint telik meg elszántsággal, s látja tisztábban feladatait is. Megindul vad hullámok tartományába, vadvérű rokonaihoz, ahonnan a zord szelek fújnak. Az irdatlan távolságot fergeteges gyorsasággal teszi meg, s a hideg fuvallatokat érezvén, megtorpan.

   Éjszínű vérerek és patakok mocskolják itt a víz színét. A vadhullámok kíméletlen erővel ölik egymást, jajszó és szitkozódás keveredik egymással. A vízi népség mély kábulatba esve a csetepatéban sorra pusztul.

   Egy dühtől eszét vesztett vadvérű hullám roppant súlyával a Kis Merészre zuhan, de vízpernye alakjában porlad le róla. Ördögi, alkalmi cimborái halála láttán elszörnyednek, bunkó fejüket egybe szúrják, mikor egyikük felkiált.

     – Odanézzetek, ez csak a Kis Merész lehet!

   A hullámok királya nem nyitja száját vérfagyasztó kiáltásra, s rohan elébe máris a vadak törzsfőnöke. A második rangbelit sem szólítja, de a neje is elébe borul.

   – Máshogyan az nálatok csak azért se lesz? –  szegezi nekik Kis Merész,

   Remegve áll körben a nyers népség.

   – Békeállapot? –   világosodik meg ekkor a vadak fejében.

 – Mely természetes legyen – lép elő mindenki nagy rémületére a Tengeranya –, miként a Kis Merész és én, a Tenger vagyunk!

   Ekkor a Kis Merész a léhűtő bandának hátat fordít, s vadvérei világából melegebb tájak égaljába érkezve, a delfin után néz. Mikor rátalál Suhanóra, a fogadott testvér tengermélybe viszi, hol delejes ibolyaszín villanások és erőt adó források elűzik a hullámkirály rossz kedvét. Aztán útjukat felfelé veszik, megnézni a csillagok állását.

   – Örülök, hogy ismét láthatlak – szól alá a fehér égitest. – Létrám tetőfokán állok, a csillagok megfordultak – és arca elől egy bolyhos felhőt odébb tol.

Én: Sokat faltok, és így nehezebb a gondolkodásotok ott az osztályon, kedves Vendégvári. Nem lenne a helye itt valamilyen elemzésnek? Nincs valami kulcs a zárhoz?

Amikor ibolyaszínű delejes villanások ás erőt adó források bugyogása közepette, a csillagok megfordultakor egyszer csak kiszopnátok ujjatokból, hogy mi a fészkes fenét akart a Guri üzenni ezenekkel? Delfint rátok, jó mázsásat!

Vendégvári Tibor: a morzezavarokat, azt már eltakarítottuk. Olvasnál?

Nemsokára jön az újabb fejezet!

Elköszönök, cserkésztestvéri szeretettel:

Jóska bá

Közzétéve: poorjozsef

Mátyusföld legnagyobb falujában, Nagyfödémesen élő író, vízicserkész Rétéről származik. Érettségije után nem jutott be tengerészeti szakintézetbe... Bővebben a honlap felső menüjében a Szerző feliratra kattintva olvashat. Megnyithatja még akár a következő hivatkozást bemásolva a böngészőbe: https://poorjozsef.wordpress.com/about/

Píramerio Emariomer, az Örök Tavasztenger – 3. fejezet” bejegyzéshez 6 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Create your website with WordPress.com
Kezdjük el
%d blogger ezt szereti: