Média kosár – a ZsuGa útja a médiában

Vitorlással II. Rákóczi Ferenc nyomában

Írta: V. Krasznica Melitta

Megjelent: Új Szó – napilap,  2017. december 13.

Komárom/Réte/Nagyfödémes | Nem mindennapi vállalkozásba fogott Poór József rétei születésű, jelenleg Nagyfödémesen élő író, könyvkiadó, vitorlázó: II. Rákóczi Ferenc tengeri kikötésének 300. év-fordulója apropóján, a Vezérlő Fejedelem előtt tisztelegve emléktúrát szervez, amely során többedmagával végig szeretné járni a fejedelem által megtett vízi utat, amíg Gdanskból eljutott Rodostóig.

A főhajtás, az akkori események felelevenítése, tájékoztató előadások szervezése mellett célja a vitorlázás népszerűsítése is.

Gyerekkori emlékek

„Nem egyik napról a másikra született a vízi túra gondolata – kezdte a történetet Poór József. – II. Rákóczi Ferenc személye gyerekkoromtól végigkísér. Szülőfalum, Réte határából rálátni a nagyszombati dombságra, ahol Siegbert Heister császári generális seregeivel ütköztek meg a kurucok. Keresztanyámtól és másoktól sok történetet hallottam a kuruc időkről, ezeket úgy szívtam magamba, mint a szivacs. Barabás Tibor Rákóczi hadnagya című műve is szorosan kötődik falunkhoz, azt is többször elolvastam. Jóval később magam is írni kezdtem, a hobbimból adódóan egyebek mellett a vitorlázásról, illetve olyan magyar, szlovák, cseh és lengyel személyiségekről, akik nagyobb tengeri, sőt világ körüli hajóutakat tettek meg. A sorsom úgy alakult, hogy én is részese lehettem kisebb és rázósabb utaknak, de én nem vitorlázó, hanem vándorlelkű emberré értem.

= Indulópont… =

Mostanra, közelebb a hetvenhez, mint a hatvanhoz, érett meg bennem a gondolat, hogy mindazt a tudást, tapasztalatot, amit eddigi életem során íróként, vitorlázóként, hajóépítőként szereztem, valahogyan ötvözzem. Ez a belső késztetés szülte a mostani utat.”

Gdansktól Rodostóig

Rákóczi a szatmári béke (1711. április 30.) után külföldi támogatók keresésére indult, és Lengyelországból, Gdanskból a Balti-tengertől elindulva az Északi-tengeren, a La Manche csatornán át a Szajna folyó mentén jutott Párizsba. Majd 1717-ben, innen tovább, inkognitóban, Törökországba: először szárazföldön, majd a Rhône folyón délnek Marseille-be, a Földközi-tengeren Karthágó térségében irányt váltva a Krétai- és az Égei-tengeren, a Dardanellákon és a Márvány-tengeren át, míg végül 1718 januárjában találkozott II. Ahmed török szultánnal, aki később Rodostót (Tekirdag) jelölte ki a magyar vendégek székhelyéül. Poór Józsefék visszafelé mennek időben és térben: október végén Pozsonyból indultak saját építésű Zsuga nevű vitorlásukon, egyelőre Komáromig jutottak, az időjárás ugyanis nem teszi lehetővé, hogy télen folytassák útjukat a Dunán. Ezért a hajó (amelynek neve nem a kártyázásra, hanem Poór József két lányára, Zsuzsannára és Gabriellára utal) a telet a komáromi Marina-Alt kikötőben tölti (a tulajdonosnak köszönhetően illetékmentesen). Tavasszal a Dunán lehajózva a Fekete-tengerből a Boszporuszon át érik el Rodostót, és innen az előbb ismertetett útvonalon folytatnák kalandjukat.

= Ha felhangzik a távolságok hívószava =

Segítők és támogatók

„Egy ilyen hosszú és igényes út megszervezése, kivitelezése elképzelhetetlen segítők nélkül – magyarázta az ötletgazda. – Köszönet azon mátyusföldi önkormányzatoknak, amelyek lehetőségükhöz mérten besegítettek. Mindenképpen meg kell említeni Karol Hučkót, aki nemcsak a hajó felkészítésében volt segítségemre, hanem velem is tart az úton, vagy legalábbis bizonyos szakaszain, és Tankó Lajost, aki a motor szerelésénél nélkülözhetetlen. Nagy öröm számomra, hogy a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség vállalta a védnökséget a projekt felett. Közreműködésükkel megszólítjuk az útba eső magyar cserkészszövetségeket, a tervünk ugyanis, hogy rövidebb szakaszokon a cserkészek is elkísérjenek bennünket. A szlovákiai szakaszon ennek megszervezésében Asztalos Zoltán, a szövetség vízi szakosztályának vezetője nyújt segítséget. Üdvözölte utunkat Szöllőssy Vágó János, a magyarországi vízicserkészek parancsnoka, aki nagyra értékelte az iskolai beszélgetés-sorozatot és a vitorlabontást is. Mivel Törökországban tavaly rendkívüli állapotot vezettek be, amit máig nem oldottak fel, több idő és lehetőség maradt a projekt hazai és külföldi megismertetésére, népszerűsítésére.”

Kicsiknek mesél az útról

Poór József óvodákban, iskolákban tart előadásokat a vitorlázásról, Rákócziról, valamint a visegrádi országok karizmatikus, földkerülő, színes egyéniségű vitorlázóiról, akiknek történeteit Vizek hátán, szelek vállán című, idén megjelent könyvében gyűjtötte egy csokorba; szívesen tesz eleget további felkéréseknek is.

= Még a szárazföldön – a gútai II. Rákóczi Ferenc iskola diákjai az iskola kapitányával, Kacz Eugennel és a ZsuGa kormányosával, Poór Józseffel… =

Több iskola diákjai a gyakorlatban is megtapasztalhatták már a vitorlázás szépségeit a Zsugán, mégpedig a környékbeliek által csak Kaszkádinak nevezett vágkirályfai duzzasztónál, ami nagyban köszönhető a kikötő tulajdonosa pozitív hozzáállásának.

Poór József emléktúrája mellé állt a Szlovákiai Magyar Írók Társasága is, amelynek elnöke, Hodossy Gyula e szavakkal ajánlja a tervezett utat bemutató beszélgetést: „A gondolat, hogy Közép-Európában élő, különféle állampolgárságú cserkészekkel Pozsonyból lehajóznak a Dunán, ki a tenger menti városokba, Rodostóba és további emlékezetes helyekre, amatőr körülmények között, de professzionálisan megépített vitorlással, korunk összetett helyzetében elgondolkodtató kezdeményezés. Főleg, amikor azzal a céllal indulnak útra, hogy II. Rákóczi Ferenc állhatatos kitartása példáján ők a szeretet és a béke, az összetartozás és a tolerancia mátyusföldi, tágabb értelemben szlovákiai magyarok és szlovákok üzenetét röpítsék szét a világban élő magyarokhoz és nem magyarokhoz.”

Az első gól

A tél az útra való készülődés, a népszerűsítés jegyében telik.

„Az elmúlt rendszerek politikájának következményeként a víz, a hajózás mai magyar közgondolkodásunkból kitörlődött. Holott a víz, a tenger mindig nemzetközi, s a magyar múltban nem kis fontosságú és rangú dolog

– mutatott rá Poór József. – Már nem vagyok fiatal, egészségi gondjaim is vannak. De belevágtam, mert győzni is csak az első gól után lehet! Ha pedig esetleg fel kellene adnom, úgy érzem, valakik nélkülem is folytatják a túrát, és sikerül Pozsonyból indulva eljutni Rodostóig, majd onnan II. Rákóczi Ferenc nyomában egészen Gdanskig hajózni.”

A RÉTEI HAJÓS

Megjelent: 2020. január 25.

Ma 7 – hetilap, írta: Szabados Kati

Poór József nevét sokan megismerték az elmúlt három évben. Ennek oka az a nem mindennapi vállalása, hogy vitorlásával, ZsuGával végigjárja a II. Rákóczi Ferenc által megtett utat Gdansktól Rodostóig. A Nagyfödémesen élő író, vállalkozó, hajós 2017-ben, a fejedelem tengeri kikötésének három századik évfordulóján kezdte meg a vízi emléktúrát.

= Vitorlát bontott a II. Rákóczi Ferenc vízi emléktúra vitorlása, a ZsuGa =

Ez a történet mégsem 2017-ben kezdődött. Már gyerekkora óta szoros a kapcsolata a vizekkel, mondja Poór József, aki nemcsak a hajózást, de a magyar történelmet is egészen fiatal korában szerette meg, leginkább a kuruc idők eseményei ragadták magukkal. Szülőfaluja, a Szenc melletti Réte története is szorosan egybefonódik a Rákóczi-felkelés történéseivel. Az a szellem, amely a Rákóczi-mítoszban él, működik a hajózásban is. Ha ez a kettő találkozik, az olyan, mint egy fantasztikus szerelem.

Mint ismeretes, II. Rákóczi Ferenc 1717 októberében érkezett meg II. Ahmed szultán meghívására Marseilles-ből a Földközi-tengeren át a törökországi Gallipoliba. Szövetségest keresett a szabadságharchoz. A szövetséges keresése Rodostóban végződött, ahonnan Rákóczi már nem térhetett haza.

Az emléktúrát Pozsonyból, a Dunáról indították 2017 októberében, meséli a hajós. A cél az volt, hogy

a fejedelem útjának fordított tükörképét járják végig, Rodostótól visszafelé a Földközi-tengeren, majd a Szajnán, az Északi- és végül a Balti-tengeren át Gdańskig.

Az út első szakaszának célpontja tehát a márvány-tengeri Rodostó elérése.     Poór József tervei között szerepel, hogy az emléktúra során megálljon azokon a történelmi helyeken, amelyek kapcsolódnak a Nagyságos Fejedelemhez.

A gyerekeknek mesél Rákócziról

A cserkészek voltak azok, akik legelőször Poór József mellé álltak, hogy segítsék az emléktúra megvalósulását. A cserkészszövetség legnagyobb segítsége a projekt megismertetése a fiatalokkal, a találkozások megszervezése. A hajós célja, hogy minél több ember bekapcsolódjon, elkísérje őt az egyes útszakaszokon, s hogy a gyerekek és a  fiatalok figyelmét ráirányítsa II. Rákóczi Ferenc alakjára. Ha valaki ezt az útvonalat végighajózza, az sportteljesítményként is érdekes, de ez több annál, mondja, s hozzáteszi, jó lenne, ha fiatalokat, középiskolásokat is el lehetne vinni bizonyos szakaszaira az útnak, de ez nem egyszerű, hiszen kiskorúakról van szó. Az iskolákban Poór József mesél a dicső fejedelem tetteiről a fiataloknak, akik nagyon nyitottak a téma iránt. Az egészen kicsik is tátott szájjal figyelnek, ha Jóska bácsi a hajózásról mesél.

= Amikor még a szárazföldön ostromolták meg a fedélzetet =

Több gyerek fel is szállt a vitorlás fedélzetére, néhányan rövid hajókázáson is részt vehettek a ZsuGa névre keresztelt hajón a Vágkirályfa melletti Kaszkádok duzzasztón.

= És a beszállás =

= A kihajózás =

2017 őszén Pozsonyból Komáromig jutott el a ZsuGa, az önerőből épített vitorlás hajó, amelynek neve a hajós lányainak, Zsuzsának és Gabinak a nevéből állt össze.

Lefelé a Dunán

Komáromban szárazdokkban várta a tavaszt, majd 2018-ban háromfős legénységgel magyar vizeken folytatta az útját. A Dunán lefelé hajózva cserkészekkel és II. Rákóczi Ferenc nevét viselő iskolákkal vették fel a kapcsolatot. Bajánál sokat időztek a szokatlanul alacsony vízállás miatt. Az utat csak novemberben tudták folytatni, csupa szűkületben, már horvát és szerb vizeken. Ebben az évben a szerbiai Apatin kikötő szárazdokkjába daruzták ki a vitorlást, amely az emléktúra megkezdésétől immár négy ország 16 kikötőjében állt mólóhoz.

Egyedül az Al-Dunán

A szerbiai kikötőben végzett kisebb-nagyobb javítások után a vitorlás 2019 szeptemberében elhagyta a szerb vizeket, egyfősre csökkent legénységgel. A ZsuGa fedélzetén váltakozva addig több mint harmincan élték át az emlékút izgalmait, mégis úgy alakult, hogy Poór József egyedül szedte fel a horgonyt Apatinban. 

A kormányos optimizmusa a hit erejében és az utazási lázban gyökerezett, idézi fel hajózásának ezt a szakaszát. Novemberig szerb, horvát és román felségvizeken ereszkedve Orsováig jutott el.

= A csodálatos Vaskapu szorosban =

A csillagászati árak miatt a hajó téli tárolására itt gondolni sem lehetett, így autóval hazaszállították ZsuGát. A hajóra már úgyis ráfér egy nagyobb karbantartás a három év után.

Célok és tervek

A hetvenedik évébe lépő hajósnak emellé és az úttal járó csodálatos élmények mellé kellemetlen dolgokat is adott az elmúlt időszak. Infarktust kapott, amikor az árbócot cipelte a vállán, de a Jóisten azt mondta, még dolga van itt, mondja mosolyogva. Úgy érzi, több a tennivalója, mint pusztán végighajózni az utat.

Sok más tervem is van. Az egyik az írás, mert van téma, amit eddig még nem írtam meg, de hatalmas belső késztetést érzek. Most épül a Kis Merész hajóm, ami nagyobb lesz, mint a ZsuGa. A ZsuGán küzdeni kell, a Kis Merészen, amely szintén tengerjáró vitorlás lesz, már le fogok tudni ülni, és írhatok.

A terv a Rákóczi-emléktúra megvalósulása, de nem feltétlenül neki kell megvalósítania, mondja a fehér hajú férfi. Ha lesz egy fiatal, aki erre vágyik, ő fogja végigvinni. A projekt célja, hogy pár ember – bárcsak én is köztük lehetnék – eljusson Rodostóba, és akkor lesz igazán értelme, ha minél több ember csatlakozik, magyarázza a rétei hajós, aki már nagyon sokszor szedte fel a horgonyt, és bontott vitorlát élete során. Kisebb és rázósabb vízi utak is vannak mögötte, a pataktól az óceánig mindenféle vizeken járt már, de nem vitorlázóvá, hanem vándorlelkű emberré érett, vallja magáról a rétei hajós, Poór József. 

Image in photogallery

Rákóczi hagyatékára emlékeztünk Galántán

Írta: Luzsica Fanni, Petőfi ösztödíjas

Galánta, 2020.02.17

 Az elmúlt évben egymást érték a II. Rákóczi Ferencre emlékező rendezvények szerte a Kárpát-medencében, hiszen a magyar Országgyűlés Rákóczi-emlékévnek nyilvánította a 2019-es évet. Rákóczit 1704. július 8-án választották erdélyi fejedelemmé, ennek a 315. évfordulója alkalmából szervezték meg az életét és munkásságát bemutató vándorkiállítást, amely 2020. január 16-án a Galántai Közéleti Klubhoz is elérkezett. A vándorkiállítás koncepciójáról Gaal Gergely, a Rákóczi Emlékév Testület elnöke, a KDNP kommunikációs igazgatója beszélt és megnyitotta a tárlatot, amelynek a Pázmány Péter Alapítvány épülete adott otthont.

Rákóczi hagyatékára emlékeztünk Galántán

   A kiállításmegnyitó előtt a Galántai Közéleti Klub meghívott vendége a nagyfödémesi Poór József, író, vízicserkész tartott előadást és beszámolót a ZsuGa vitorlás emléktúrájáról, amelynek szintén II. Rákóczi Ferenc élete adott ihletet. A ZsuGa nevű vitorlás az előadó nagyfödémesi kertjében készült el, majd 2017-ben Pozsonyból indulva, a Dunán hajózva eljutott egészen a Vaskapuig. Idén tavasszal, ha Poór József egészsége engedi, tovább folytatja útját az Al-Dunán, a Fekete-tengeren, a Boszporuszon és a Márvány-tengeren át Rodostóba, ahol Rákóczi élete utolsó éveit száműzetésben töltötte. A hajós emléktúrát a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és Nagyszombat Megye Önkormányzata is támogatta. A vitorlázó fontosnak tartotta, hogy a fiatalabb generációnak is átadja tudását, ezért az útja során több helyi iskolát felkeresett és a vitorlázás mellett megismertette Rákóczi hagyatékát is a gyermekekkel.

Create your website with WordPress.com
Kezdjük el
%d blogger ezt szereti: